Nem tudom mi legyen a címe

Szóval srácok, a címért ne harapjatok, az a helyzet, hogy szar a net és tabletről írok, ezért csak részletekben tudom feltölteni a Különös shoppingot. Remélem azért annyira nem nagy gond, és szeretném ha kommentelnétek is, mert ugye a plusz egyet azt látom, de én szeretnék kommentben is, hogy tetszik-e és ha nem akkor min változtassak. Na, de el is mondom mit szeretnék. Ha az eddigi AKÁRMELYIK részhez írtok legalább EGY komit, akkor jön a különös shopping folytatása. Amúgy ehhez is írhattok. Jó, előre is köszi, Viki.

Különös Shopping

Sziasztok! Eldöntöttem, hogy nem fogom megszámozni a részeket. Valahogy nekem így jobban bejön. Szóval, ahogy ígértem, beszéltem Nikivel, még az előbb este (mivel az éjszaka közepe van, csak most írom le, hogy mi történt ma) és meggyőzött. Szóval itt a kép.

 <-----------(Viki)

Azért, a tesómat sikerült arra is rávennem, hogy egy régebbi képét betegyem. :)
                                                                             

 <-----------(Niki)

De, most visszatérek a mai naphoz. A reggeli ébresztőm nem volt valami kellemes. Niki, szokásához híven, bejött a szobámba ordítva és ellopta a mobilom. Mármint, nem mintha érdekelné, a legtöbb dolgomat úgyis megosztom vele, csak azt mégsem szeretném, hogy kutakodjon benne. Ezt ő is jól tudja szóval ha nem indulok meg, hangosan kezdi kiabálni amit először talál. Na mindegy. Mikor ezen a ceremónián átestünk, jött a rossz hír.
-Anyahh...ma már....mennehh....bevásárolni.- lihegte Niki, mert vagy 50-szer körbekergettem a lakáson, miután meglett a mobilom. Tudjátok, csakúgy bosszúból. Nekem már könnyebb volt futni, rengeteget szoktam. Tudni kell, anyánkról, hogy mindig megőrül sulikezdéskor. Annyi dolgot vesz, hogy év közben általában egyszer sem kell elmenni újra. Na de vissza reggelre.
-Jó, akkor készülődök-mondtam és Niki már kifele is indult.- Várj! Niki!-
-Hmm?- vonta fel a fél szemöldökét ami elég vicces volt. :P
-Kölcsön adod a világoskék, szoknyádat?- vágtam kiskutya képet.
-A virágosat vagy a simát?-
-A simát :) -
-Hát...Nem is tudom-vágott olyan képet, mintha gondolkodna, pedig én tudom, hogy úgyis megkapom.-Jó legyen, 1 feltétellel.-
-Na és mi lenne az?-
-Nem engeded, hogy anya cikis dolgokat vegyen!- Szerintem ezt most értitek is meg nem is. Persze azt hiszitek, hogy igen, de nem. Most gondolom azt mondjátok, hogy elmondja ma még? Ja, persze. Szóval anya nekünk mindig, hamupipőkés, barbis, főleg rózsaszín 'cuccokat vett. Nos, nekem egyszer sajnos sikerült megbántanom és pont ezek miatt. Szóval, én hatodiktól nem kaptam többé ilyen cuccokat. Niki viszont  nem úszta meg, így hát próbálok hatni anyára .
-Jó csak add a ruhát.- Felöltöztem, és kihasználva Niki lassúságát, bezárkóztam a fürdőbe.  Megfésülködtem, fogat mostam és feldobtam egy alap sminket, ami nálam egy kis szempillaspirál és natúr rúzst jelent. Szerencsére nem problémás a bőrünk, szóval a korrektor csak pattanásnál kerül elő. Amint, majdnem, késznek nyilvánítottam magam, beengedtem az ajtón dörömbölő, kócos, nem mellesleg ideges tesómat a fürdőbe. Felhúztam egy virágmintás balerína cipőt, egy fehér kistáskába beledobáltam a telefonomat, zsepit és egy kis pénzt, bevettem egy rágót, majd beültem a kocsiba az ideges anya mellé.   Hát nálunk reggel mindenki ideges rajtam kívül. Mindegy. Sikerült anyával normális cuccokat vetetnem, magamnak és Nikinek is. Ezek után jött a java.   Álltalában ilyenkor anya hazamegy a sulicuccokkal, mi meg megyünk vásárolni. Most pedig anya nem tágított velünk akart jönni. Elsőnek, egy hatalmas áruházba mentünk,ahol volt minden. Jó, azért nem minden, de téli cuccoktól a nyáriig, pulcsitól, a fehérneműig, elég sok minden. Mi éppen az áruház egyik felénél voltunk, és azt beszéltük, hogy anyánál mi ez a hirtelen agymenés, amikor valaki az áruház másik felében kiabálni kezdett.
-Nikikém, Vikikém, hogy tetszik ez a kis bugyika?? - kiabálta anya felénk nézett és a magasba emelt egy nyanyabugyit.- Jaj nézzétek milyen aranyos ez a kis cicifix!- folytatta akiabálást és mostmár azt a fertelmes melltartót is a magasba emelte.
-Elnézést hölgyem, kinek kiabál?- kérdezte egy eladó.
-Ott annak az ikerpárnak! - mutatott felénk anya. Mi csak meredten néztünk magunk elé, és vártuk a megsemmisülést.
-Rendben, de akkor hozd a ruhát.- A ruhához egy virágos balerínacipőt és egy fehér kistáskát választottam. Nem szoktam hétköznapokon túlzottan sminkelni. Csak, ha van kedvem. Szóval most is a szempillaspirál és ajakápoló mellett döntöttem.  Megelégedve néztem a tükörbe, majd beengedtem az ajtón dübörgő, pizsomás tesómmar.

Bemutatkozás

Sziasztok!  Viki vagyok, egy 14 éves lány, aki nem teljesen százas.... :P  Van egy ikertesóm, akit Nikinek hívnak. Nahát, a szüleink milyen szellemesek ;)  Ő a normálisabb iker ami talán ki is fog derülni a blogból. Azért kezdtem el, mert mindig is imádtam írni, csak eddig napló formájában. Na valamelyik nap kiderült, ezeket Niki is olvassa, nos ezért olvassátok ezt. Niki miatt. Minden mindig miatta történik, egyben miatta végződik. Ne értsétek félre, imádom az ikrem, de ez néha borzasztó. Tudjátok, vagyis nem hinném, hogy tudjátok milyen ez. Főleg, ha te vagy a szerencsétlenebbik. Fura szó ez...  Na mindegy ezen már nem lehet és nem is szeretnék változtatni. 6 évesek voltunk, amikor átköltöztünk Budáról Pestre. Tudom, nem nagy környezet változás, de mi akkor Nikivel 1 évig haragudtunk anyáékra, de aztán megbékéltünk. 13 éves korunkban költöztünk el újra, ezúttal Pécsre és már felnőttesebben fogadtuk a híreket. Az utolsó suliévünk alatt sajnos az új helyre annyira nem tudtunk beilleszkedni. Az osztálytársak szemében mi csak a két Lotti voltunk. Mindegy az elmúlt és egy végigszenvedett nyarón is túl leszünk egy hét múlva. Ma akartam egy gyors képet csinálni Nikiről amit feltehetek ide, de nem engedte, így csak magamat tudtam lefényképezni. Végülis mindegy, csak szerintem rólam mindig rossz képek születnek, hiába állítja mindenki az ellenkezőjét. Fel is tölteném, de előtte nekem is kéne egy kis "twin power" . Szóval majd holnap kikérem Niki véleményét, aki majd megint lehord, hogy ne legyek már ilyen szerencsétlen és fogadjam el magam, meghogy, ha már őt szépnek tartom, akkor teljesen értelmetlen magamat ostromolni. Jó igaza van, de ez a töltés jól esik és legalább pár napig rendben vagyok. Jó azért azt ne gondoljátok, hogy magamat vagdosom, miközben a szobámban ülök sötétben, hatalmas zsepi halom között, szomorú dalokat hallgatva, csak szerintem nem jók a rólam készült fényképek. Úgyhogy, ha holnap ezzel készen vagyunk, rögtön töltöm is fel a képet. Jó ez lehet, hogy furán hangzik, de mondtam, ikernek lenni más. Nagyon. Na sziasztok!